Fajleírás

Más nevükön "Az éjszaka gyermekei". Mint az jól ismert, a vámpírok olyan lények, akik uralják az ösztöneiket, a vérszomjukat, amely arra kényszeríti őket, hogy vadásszanak az emberekre. Valamikor maguk is emberek voltak, mert egy szerencsétlen helyzetben áldozatul estek egy vérszívónak. Ahhoz, hogy valaki vámpírrá váljék, meg kell hogy harapja egy e fajbéli egyed, majd innia kell a véréből és meg kell halnia. Miután újra visszatért az élők s élőholtak közé, az elkövetkezendő 24 órában vért kell fogyasztania, máskülönben végleg eltávozik.
A vámpírok csak éjszaka járnak ki.

Van, amikor egy vérszívó úgy dönt, hogy szüksége van emberi "rabszolgákra". Ebben az esetben néhány embert - vagy amennyire épp szüksége van - elkezdi itatni a saját vérével, akik ennek következtében engedelmességet tanúsítanak a gazdájuk iránt s követik minden parancsát. A legtöbb esetben aztán őket is vámpírrá teszi.

Erősebbek, gyorsabbak és egészségesebbek az átlagembernél; nyáluk egyaránt méreg és gyógyszer. Halhatatlanok. Sápadt bőrük van és szépek. A legtöbben közülük nem éreznek együtt senkivel, amikor vadásznak, bár néhányan sokkal érzékenyebbek e téren. Az utóbbi csoport tagjai tudják, hogy elkerülhetetlen a táplálkozás, mert máskülönben meghalnak. Éppen ezért néha vérbankokból szerzik be a kellő mennyiségű adagjukat - illetve az is előfordult már, hogy állatvért ittak.

A vérfarkasok ellenségei a természetüknél fogva, ezért igyekeznek elkerülni a közös találkozókat. Igaz, most, hogy szövetségre léptek a démonokkal, elkerülhetetlen az együttlét, s megpróbálják egy kis időre elásni a csatabárdot.

Vámpírnak lenni nem jelent egyet a gonoszsággal. Lehet, vannak közöttük rosszabb egyedek, de barátságosabb példányokkal is találkozni lehet. Ők próbálnak nem belekeveredni a háborúba, míg az ártó szándékúak ott harcolnak egy első sorokban.




Négyféleképp lehet végezni egy vámpírral:
- egy fából készült karót kell döfni a szívükbe,
- le kell vágni a fejüket,
- vérfarkasharapás,
- el kell távolítani az összes vért a szervezetükből.

Kétféle vérfarkast különböztetünk meg: vannak olyanok, akik már így születtek (örökölték ezt az "átkot"), valamint akiket megfertőztek.

Nem minden harapás következtében alakulnak át az emberek. Ez a halandó szervezetétől függ. 50% az esélye annak, hogy vérfarkas lesz, ugyanakkor az is előfordult már, hogy a teste annyira nem tudta befogadni a mérget, hogy később belehalt.

Mint azt tudjuk, a Hold gyermekei ősellenségei a vámpíroknak, de a szövetség miatt próbálnak semleges viszonyt ápolni egymással, s nem viaskodni.
Ha megsebeznek egy vámpírt - harapással - az kis idő múlva ugyan, de meghal. Nincs rá gyógymód (legalábbis egyelőre még nem találtak rá).

Nem csak teliholdkor változnak át, hanem például amikor valamilyen oknál fogva dühbe gurulnak. Kezdetben ezek a rohamok kontrollálhatatlannak tűnhetnek, de kis tanulással kordában lehet őket tartani.

A legtöbben közülük falkákban élnek, akiknél egy Alfa van, a többiek pedig Béták. Ismerünk olyan farkasokat is, akik magányosan járják a világot. Ők sokkal sebezhetőbbek, és nagy az esély arra, hogy egy vadászcsapat áldozatául esnek. Egyébként, ha hosszabb ideig maradnak "Ómegák", meg is bolondulhatnak - másokban és magukban is kárt tehetnek; hajlamosak az öngyilkosságra.
Teljes átalakuláskor olyanok, akárcsak a farkasok azzal a különbséggel, hogy nagyobbak. Amikor pedig egy erős dühhullám halad át a testükön, megjelennek a hegyes füleik, az éles karmaik és a szemeik is más színt vesznek fel.

Hihetetlenül erősek és gyorsak; az emberekre nézve veszélyesek. Ezért a legtöbbjük elhagyta a családjukat és csatlakozott annak az Alfának a falkájához, akik őket átváltoztatta, megkímélve ezáltal a szeretteiket. Ugyanis arra is volt már példa, hogy mikor véletlenül otthon átalakultak, megöltek valakit. Tudniillik, ilyenkor az ösztöneikre hallgatnak, nem pedig a szívükre és a józan eszükre.
Az Alfák szeme vörösre vált, ha átalakulnak, a Bétáké s Ómegáké pedig aranyba burkolózik.


Az első teljes átalakulásuk teliholdkor történik meg. Ez sok kínnal és fájdalommal jár, de megpróbálják valahogy legyőzni.
Halhatatlanok, de az ezüst képes végezni velük.




Vérfarkas törvények:
- az a farkas, aki megölte valamelyik falkának az Alfáját, maga is azzá válik; tehát onnantól kezdve ő lesz a vezetőjük;
- hűséggel és engedelmességgel tartoznak a vezetőjük iránt.

Ezek a lények lehetnek nők és férfiak egyaránt. A különbség köztük és más lények között abban nyilvánul meg, hogy alacsonyabbak és hosszú, hegyes fülük van, a hátukon pedig a átlátszó, pillangószerű szárnyuk van.
Többnyire erdőkben élnek, távol a várostól, mert számukra fontos a természet közelsége.
Fő feladatuk elsősorban az, hogy gondozzák a természetet - a növényeket és az állatokat. Hatalmukban áll a gyógyítás képessége. Néha gyógynövényekkel teszik ezt, máskor azonban varázslattal.

Kedves, csupaszív lények, akik telis-tele vannak fénnyel és jósággal. Éppen ezért az angyalok szövetségesei. Ugyanakkor arra is volt már példa, hogy valamiért gonosszá váltak, képességeiket pedig teljesen másra kezdték el használni. Ebben az esetben száműztetve lettek a csoportjuktól.

Vadászoknak nevezzük azokat az embereket, akik megesküdtek arra, hogy maradéktalanul kiirtanak minden gonoszságot a földön.
Mindenki más-más okokból választja ezt a hivatást. Néhányan azért művelik, mert ez amolyan családi hagyomány náluk, s már ősidők óta segítettek az egyszerű halandókon. Míg vannak olyanok, akik elveszítették valakijüket, és bosszúból kezdték el kaszabolni az ellenséget.
Harcedzettek, a fény szövetségesei. Mindent tudnak a természetfeletti lényekről.